Fívérem Nap, és nővérem Hold, oly ritkán látlak, s hallom hangotok. Nyomaszt a sok gyötrelem és gond. Fivérem szél, és levegő ég, nyisd ki szemem, hogy lássam ami szép. Körülölel, a ragyogás, dicsfény. Mert Isten műve minden teremtmény, érzem jóságát, és szívem újra él! Fivérem Nap, és nővérem Hold, most végre látok, s hallom hangotok. Megölelném, az egész világot! Megölelném, az egész világot!