Ifjúságom egy gyönyörű napján
felcsendült egy dal a Duna partján.
Azóta mindig összejövünk,
azóta mindig együtt énekelünk.
Hoztuk a múltunk, a jelenünk,
hogy szebb legyen mindig az életünk.

Imában, dalban egyek lettünk,
és egy lett a szívünk, a lelkünk, míg énekeltünk.
Anyánk, te mindig velünk voltál,
hozzánk mindig lehajoltál.
Napba öltöztél fenn az égben,
hogy Fiad fénye szívünkben égjen!

A Duna mellől ez a dal hozzád száll!
A Duna mellett a szívünk téged vár..
Anyánk Mária, Magyarok Asszonya,
anyánk Mária, ó ragyogj az égen.