A fényes Isten arcot
vér s fájdalom fedi.
Mint küzde szörnyű harcot,
hallgatva hirdeti.
A főn, mely égi bérre,
százszorta érdemesb.
Szúr vad tövis füzére,
így még dicsőbb, nemesb.

Ő Isten Egyszülötte,
mindenható király.
S most győz a düh felette,
csúfos halált kínál.
Nincs benne semmi épség,
letört virág a test.
S mégis míly égi szépség,
mit rózsa pírja fest.

Alázva, törten állok
a szent kereszt alatt.
E könny legyen a zálog,
míly hőn sírattalak!
E könny szívem tanúja,
hogy már híven szeret,
ó vedd szívedbe újra,
itt adj örök helyet!