Nem hittem, hogy ez én vagyok, csak kerestem, hogy mibe kapaszkodhatok.
Éreztem az üres lelkemet, a keresett kutatott világom elveszett.
Értetlen képpel álltam bűneim előtt, nem láttam a sártól, mert a fejem fölé nőtt.
kezdett már a sár a számba csorogni de nem tudtam kiáltani, a kezem kinyújtani.

Egyszer csak úgy rémlett jön felém, a sáros áradat tetején.
Nem láttam az arcát, vakított a fény, de egybeszőtt ruhája fehér és sárba ért.
Éreztem, hogy már én vagyok. Tudom már, hogy kibe kapaszkodhatok.
Remegtem, zsibbadtak tagjaim, Ő letérdelt, és mosni kezdte lábaim.