Nézd az ég, már gyűlik elé a sötét.
Összecsap nemzet és nép.
Háború hírei szólnak,
de ez itt még nem a vég.
Hitetők és farkasok lépnek elő.
Jön a nem szeretett idő.
Megindul a föld és a szív kihűl,
de aki tűr megmenekül.

És feljön az égre majd az a jel.
Ahogy a tolvaj, úgy jövök el.
Leveti az ég magáról a csillagokat,
már az idő közel.
Nem ragyog a napfény mint azelőtt,
és remeg az ég és sír ez a Föld.
Készülj népem mert hamar eljövök én,
itt állok az ajtó előtt.

Sokakat a világ megutál, kitagad,
de megrövidül az a nap.
Az ég és a föld is elmúlnak,
de a beszédem megmarad,
de a beszédem megmarad. Közj.



És feljön az égre majd az a jel.
Ahogy a tolvaj, úgy jövök el.
Leveti az ég magáról a csillagokat,
már az idő közel.
Nem ragyog a napfény mint azelőtt,
és remeg az ég és sír ez a Föld.
Készülj népem mert hamar eljövök én,
itt állok az ajtó előtt.

A hegyek már nem rejthetik el,
a gonosznak vége, lehull a lepel.
Az Isten Sátra a Földre leszáll
és a Szent újra magához emel.
És vihar támad a puszta felől,
leszakad a kő a szobor ledől,
és Jeruzsálem már nem emlékezik
a gyászról a könnyeiről.

És feljön az égre majd az a jel.
Ahogy a tolvaj, úgy jövök el.
Leveti az ég magáról a csillagokat,
már az idő közel.
Nem ragyog a napfény mint azelőtt,
és remeg az ég és sír ez a Föld.
Készülj népem mert hamar eljövök én,
itt állok az ajtó előtt.

Készülj népem mert hamar eljövök én,
itt állok az ajtó előtt,
itt állok az ajtó előtt.