Gyermekét ébren őrző,
vak éjtől mit se félő asszony, Mária;
jászolban mélyen alvó,
kisdede fölé hajló asszony, Mária!

Virrassz még, Mária virrassz még,
míg vaksötét az éj, óvd a gyermek életét!
Virrassz még, Mária virrassz még,
míg fényét küldi újra ránk az ég!

Ki két karodban ringatgattad,
hideg széltől eltakartad Őt, ég és föld Urát,
s ki félted, óvod minden bajtól azóta is
minden asszony védtelen, apró magzatát.

Virrassz még, Mária virrassz még,
míg vaksötét az éj, óvd a gyermek életét!
Virrassz még, Mária virrassz még,
míg fényét küldi újra ránk az ég!

Virrassz még,
Mária virrassz még,
míg vaksötét az éj,
óvd a gyermek életét!
Virrassz még,
Mária virrassz még,
míg fényét küldi
újra ránk az ég!