Fívérem Nap, és nővérem Hold,
oly ritkán látlak, s hallom hangotok.
Nyomaszt a sok gyötrelem és gond.
Fivérem szél, és levegő ég,
nyisd ki szemem, hogy lássam ami szép.
Körülölel, a ragyogás, dicsfény.
Mert Isten műve minden teremtmény,
érzem jóságát, és szívem újra él!
Fivérem Nap, és nővérem Hold,
most végre látok, s hallom hangotok.
Megölelném, az egész világot!
Megölelném, az egész világot!