1.Jöjj, jöjj most velem, nagy munka vár!
Evezz én a hálót vetem, a jobb oldalán!
így szólt az Úr, Szólt,
(pedig már feladtuk: jó lesz az úgy!),
hogy menj, munkára fel csónakba hát!

2.Nézd, előttünk áll, kősziklás út!
Fáj, ha talpadba vág, szétmegy sarud!
Az út keresztfa áll végén sok kanyargó mérföld után,
de a sziklák között is találsz pár jó illatút.

Isten nagy szobrász mester, a kőből is rózsát nevel,
mi szobrászok nem vagyunk, csak kavics szedők!
Szavában csak bízni kell, hálónkba bőséges zsákmányt terel,
mások közt így leszünk hálóvetők!

3.Jöjj, csomózd meg jól, szakadt pár helyen!
Edzz, edzz meg karod, hogy biztos legyen!
Kell, jobban szorítsd, hogy hogy mindig javulj,
és javíts, hogy még jobban fogjon mint mikor mi akadtunk fenn.
Mert

Isten nagy szobrász mester, a kőből is rózsát nevel,
mi szobrászok nem vagyunk, csak kavics szedők!
Szavában csak bízni kell, hálónkba bőséges zsákmányt terel,
mások közt így leszünk hálóvetők!

Vesd ki most a hálót az emberek közé,
csónakunk hasítsa a tiszta tó vizét,
elcsitul a zápor, csendesül a szél,
Jézusunk szavára a hálót vesd ki még!