1.Atyáink csak benned bíztak még.
Hitték, Tőled jön majd segítség.
Neved hívták, nem szenvedtek kárt,
ki Benned bízott, jó úton járt.
De én féreg vagyok már nem ember,
gúnynak céltáblája, közröhej.
Belőlem már csúfot űz, ki lát,
az Úrban bízott mentse meg hát!
Hol vagy Istenem?

2.Ki mondja meg merre menjek már?
Minden felől rémek lesnek rám.
Keresztre feszít minden szenvedély,
Mammon arcán jéghideg a fény.
Hol vagy Istenem?

Szólítlak nappal, szólítlak éjjel,
neved kiáltom mért nem hallgatsz rám?
Mondd hát, mért? Mért hagytál el mért?
Mért hagytál el miért hagytál el engem,
Istenem?

3.Veszett vágyak szűkölnek bennem,
torkuk kitátják arcom ellen.
Magam elől magamba rejtőznék,
de belül nincsen, nincs menedék.
Hol vagy Istenem?