1.Várom szomjazó szívvel: az éjre mikor
jön reggel hogy lássalak, hogy lássalak.
Mi visszatart, elengedem. Nem kell más!
Elég nekem, hogy lássalak, hogy lássalak.

Mert minden kincsem szürke por,
ha lényed fényét láthatom.

Még sehol nem találtam tiedhez fogható szerelmet,
nem épít úgy semmi, mint a figyelmed.
Magányos úton csendes
hűséges társam hű barátom vagy.

2.A hajnalcsillagot várom, közel van,
mégis távol tekinteted, tekinteted.
Mindenem eléd hozom, egy hely
csak az otthonom: tekinteted, tekinteted.

Mert minden kincsem szürke por,
ha lényed fényét láthatom.

Még sehol nem találtam tiedhez fogható szerelmet,
nem épít úgy semmi, mint a figyelmed.
Magányos úton csendes
hűséges társam hű barátom vagy.

Engedd, hogy a szívem olvadjon el,
mint a viasz, forró szerelmedben!

Mert minden kincsem szürke por,
ha lényed fényét láthatom.

Még sehol nem találtam tiedhez fogható szerelmet,
nem épít úgy semmi, mint a figyelmed.
Magányos úton csendes
hűséges társam hű barátom vagy.