Magasztalja lelkem az én Uramat!
Örvendezve élek szárnyai alatt.
Szolgálója lettem, lepillantott rám,
alázattal zengi dicséretét szám.

Ami velem történt nem volt soha még.
Boldognak mond engem minden nemzedék.
Nagyot művelt rajtam hatalmas keze,
jóságában százszor Szent az Ő neve.

Irgalma leáradt népünkre borult.
Félelmünkre szállott, s a szívünkre hullt.
Hatalmas a karja, csak egyet suhint,
s a kevélykedőket széjjel szórja mind.

Letöri a gőgöst képzelt magasán.
Alázatos hívét áldja trónusán.
Éhezőnek ételt tele kézzel ád,
de a gazdagoktól zárja kapuját.

Igazak dolgára örök gondja van.
Szívén hordja népét nagy irgalmasan.
Atyáinkhoz szólott évezredeken át,
Ábrahám és magva ismerte szavát.

Dicsőség az Úrnak, áldjuk az Atyát.
Fiút és a Lelket századokon át!
Tudom, hogy mit adtál, töviskoronát,
Áldott légy ma érte, s minden koron át.