Midőn a Szűz magzatját, jászolban síró fiát,
el akarja alitni, így énekel őnéki.
Ó napfény ó élet, ó édes Jézus, ó édes Jézus.

Ó édes napom fénye, ó életem reménye,
a barmok jászolában, aluggy a lagy szénában,
Ó napfény ó élet, ó édes Jézus, ó édes Jézus.

Szűz Mária a világra nékünk, szent fiát hozá,
a jászolban helesztetvén őtet eképpen szóla:
Aludjál én magzatom, nyugodjál virágom,
így énekelvén és örvendezvén.

Ökör, szamár reája lehelvén, mintha mondaná,
Úr és Isten most közöttünk fekszik, együtt vígadjunk,
már az égi madarak és erdei vadak,
Őtet imádják, és vígasztalják.

Ó aludj én Királyom, aludj édes magzatom,
Aludj, aludj alakom, míg hagynak e világon,
Ó napfény ó élet, ó édes Jézus, ó édes Jézus.