Mikor látom egeidet, amit ujjaid formáltak.
S onnan fénylő tekinteted hold és csillagfény formában.

Akkor kérdem: mi az ember, hogy még rá is vagyon gondod?
Hogy nézel rá türelemmel, fiát is fiadnak mondod.

Hogy kevéssel tetted őket kevesebbé önmagadnál.
Szerzel nékik dicsőséget: Egy fénysugárt koszorúdnál.

Juhokat és mindenféle barmot lábunkhoz helyeztél,
Rejtse ég vagy tenger mélye, minket rajtuk úrrá tettél.

Mikor látom egeidet, akkor kérdem: mi az ember?!
Urunk szentelt neveidet énekeljük tiszta hittel.