Mint szarvas hűs folyóvízhez,
úgy vágyik lelkem Istenhez,
Ő megszabadít, elveszi minden terhem.
Kegyelme újra átkarol,
lelkemről minden lánc lehull,
megvigasztal, az ami fájt, emlék csupán.

Csak Ő és én, nem kell más, utána vágyom.
Jelenlétében csodálom szépségét.
Soha nem leszek többé az, aki voltam rég,
mert Ő rám talált, és megfordult a világ,
szívem érte ég, és bármit megtennék,
hogy házában maradjak.

Soha nem leszek többé az, aki voltam rég,
mert Ő rám talált, és megfordult a világ,
szívem érte ég, és bármit megtennék,
hogy házában maradjak.

Soha nem leszek többé és bármit megtennék,
hogy házában maradjak. és bármit megtennék,
hogy házában maradjak.