1.Nagy jó Úristen, ki vagy a kéklő mennyekben,
bércen innen, túl igazak ajka hirdessen.
Testvérünk a nap tükrözi fényed szárnyalva, nagy fennen.

2.Áldjon fenn a hold, halovány arcú hugocskánk.
S mind a csillagfény, csupa hunyorgó mécsesláng.
Derű és ború, amiket bölcsen szétosztva küldesz ránk.

3.Áldjon lenn a víz, csupaszív nénénk hasznos, szép.
Áldjon tűz öcsénk, ködöt és árnyat oszlat szét.
Áldjon föld anyánk, elibénk tárva garmada bőségét.

4.Áldjon a szelíd, aki megenged társának.
Békén tűr, ha kell, s a betegágyon hálát ad.
Ékes koronát jutalom képpen érette méltán kap.

5.Áldjon a halál, kapukat táró testvérünk.
Karja fölsegít, amikor hozzád megtérünk.
Téged, Fennvaló, gyermeki szívvel ámulva dicsérünk.

Téged, fenn való, gyermeki szívvel ámulva
dicsérünk, dicsérünk!