Valami véget ér, vár, kezdődik más fúj
talán. Látod megyünk az élet
sivatagán, gyere, mert lépni muszáj!
Szinte hallom, újra hallom, szól a
régóta vándorlók dala,
minden délben, minden éjjel valahol
zeng a dallama.

Néha sötétség arcunkba a szél, de
bátran megyünk,
lábunk egyszerre lép, Istenünk
eszközeként!
Szinte hallom, újra hallom, szól a
régóta vándorlók dala,
minden délben, minden éjjel valahol
zeng a dallama.

Sokan megálltak már, elég volt a
beszéd! Egész életünk itt a keresztre
néz, Értjük már üzenetét!
Szinte hallom, újra hallom, szól a
régóta vándorlók dala,
minden délben, minden éjjel valahol
zeng a dallama.

Aki sír, ne sírjon, emeld a fáradtat!
Hiszen mindennap itt van, velünk
marad, újra szóljon ez a dal!
Szinte hallom, újra hallom, szól a
régóta vándorlók dala,
minden délben, minden éjjel valahol
zeng a dallama.